A ragasztás alapfogalma:
A ragasztás az a művelet, amikor két test felületét egy harmadik (ragasztó anyaggal tartósan úgy egyesítjük, hogy egymástól csak erőszakos úton, erő kifejtésével tudjuk szétválasztani.
A folyékonyból szilárd átmenet során ragadnak össze egymással az anyagok. Ez az átmenet létrejöhet mondjuk:
a víz vagy oldószer elpárolgásával,
a forró és folyékony állapot lehülése hideg és szilárd állapotba,
két komponensű anyagoknál az összetevők feloldódva és vagy keveredve reagálnak egymással és közben megszilárdulnak.
A folyékonyból szilárd állapotba kerüléskor két különböző erő lép fel. Az egyik a kötőerő. Ez az erő amellyel a ragasztó a felületre köt. Szakkifejezéssel adhéziós erő. A másik a ragasztó anyag saját ereje, a ragasztó saját szilárdságából adódik. Szakkifejezéssel kohéziós erő.
Ragasztási alapfogalmak:
Nyitott idő:
A maximálisan megengedett idő a ragasztóanyag felvitele után a ragasztandó felületek összeillesztése, préselése között.
Fazék idő:
A ragasztó anyag komponenseivel történő bekeverése (enyv + edző) utáni felhasználhatósági időt adja meg.
Fehér-pont vagy krétapont:
Az a hőmérséklet ahol a ragasztó filmképző tulajdonságát elveszti és krétafehéren, morzsalékos szerkezetben szárad meg.
Kikeményedési idő:
Az az időtartam amire a ragasztásnak a teljes megszilárduláshoz szüksége van.
Présidő:
Az az időtartam amire a ragasztó anyagnak szüksége van a magas szilárdság eléréséhez. Nem azonos a kikeményedési idővel. A további megmunkálhatóság kezdeti idejét jelölheti.
Viszkozitás:
A ragasztó folyóssága. Meghatározza, hogy mennyire sűrű (magas viszkozitású vagy híg (alacsony viszkozitású a ragasztó anyag.
Pl.: 80.000 mPas sűrű, 4.000 mPas híg.
Terhelési csoportok a fakötések alapján DIN EN 204 szerint:
D1 - Beltérben max. állandó fanedvesség 15% esetén.
D2 - Beltérben alkalmanként rövid idejű lefolyó víz vagy kondenzvíz hatásával számolva.
D3 - Beltérben gyakoribb lefolyó vagy kondenzvíz hatás. Kültérben időjárástól védett helyen.
D4 - Beltérben vagy kültérben sűrűbben előforduló rövid idejű magasabb hőmérsékleti hatásnak kitett kötésekhez.
.........Kültérben időjárástól nem védett helyen alkalmazható.
Az ellenálló képességet vízben tartással, melegítéssel és az azt követő szakító próbákkal kell igazolni. Az előírt szakítási értéket el kel érni.
